A National Geographic a klímaváltozáshoz kötődően egy érdekes cikket publikált néhány napja. Az olvasás során Los Angeles példáján keresztül megtudhatjuk, hogy milyen következményekkel jár a városok lakói számára, ha a várostervezési szemlélet nem veszi figyelembe a fák sorsát. A probléma a klímaváltozás erősödő hatásával került előtérbe, az egyre forróbb nyári napokat mi is érezhetjük a saját bőrünkön.
“Los Angelesben a várostervezés is főszerepbe helyezte a napfényt. Külön irányelvek születtek arra, hogy valamely épület milyen irányban és naponta milyen hosszú ideig vethet árnyékot, elkerülendő, hogy a belső udvarok és a közparkok esetleg túlontúl kevés fényt kapjanak. … csakhogy a klímaváltozás korában Los Angeles örök napsütése már nemcsak áldás, átok is. Az előrejelzés szerint a század közepére évi átlagban 22 napon szökik majd a hőmérséklet 35 Celsius-fok fölé (a mai átlag csupán 7 nap). … Riasztó tehát a távlat; csak akkor javulhat a helyzet, ha a szén-dioxid-kibocsátást valóban komoly nemzetközi egyezményekkel sikerül korlátozni. … Az aszfalt különösen jó hőelnyelő, és a betonhoz hasonlóan napnyugta után is órákon át ontja magából a meleget, tetézve ezzel a város hőszigetműködését. Ezzel szemben a jó helyre ültetett fa közelében álló épület 10 fokkal hűvösebb maradhat, mint ha a napsugárzás akadálytalanul érné.”
A tlejes cikk itt érhető el: NatGeo
Anyagmérnök.com 